Lassan, de biztosan
Az I. évfolyam anyaga volt az erszények után a pénztárca. Először készítettünk egy nagyon egyszerű, egybeszabott darabot, aztán következett a koszorús. Ebből a bordó bőrből elég kicsinyke darabom volt, de nagyon tetszett, gondoltam pont elég lesz erre a tárgyra. Tervezése, szabása elég gyorsan ment, a mintát is hamar felvarrtam, gyorsan összevarrtam az koszorút az előrésszel, aztán a főrésszel, és vigyorogva dőltem hátra: "na milyen ügyes vagyok?" Aztán csak néztem és néztem, mert valami nem stimmelt! Az előrészt sikerült nagyon de nagyon csámpásan felvarrnom, és szép lassan rájöttem, hogy a gomb és a gomboló is lemaradt... Kicsit visszaesett a büszkeségem. Sebaj - gondoltam -, a gomb semmiség, ezt a kis izét is gyorsan szétbontom, és másodszorra még gyorsabb lesz. Majdnem igazam is lett! A gomb minimum 10. próbálkozásra sikerült, a gomboló is olyan kis bumszli lett, a pénztárca meg több mint egy évig várta bezacskózva, hogy befejezzem. Valahogy mindig hiányzott az ihlet.
Aztán év végén a táborban elkezdtük a tarsolyokat, és mikor már kettőt megcsináltam (következő évben), eszembe jutott ez a kis félredobott. Úgy döntöttem, ebből is tarsoly lesz. Végül csak elkészült...
Anyaga fekete sertésbőr, szegői, díszítése, gombja bordó sertésbőr. Díszítése: varrott rátét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése