Az elsők
Az alapfogalmak után valami történelmi időrend-félében haladval alkotgattunk. A teljes körből szabott tárolók kimaradtak, de a kova-és taplótartók képviselték az egybeszabott pásztorerszény. Mint apróka változat. Aztán jött a szironyozott fenekű, körcikkelyekből szabott zacskó. Na nem mondom, ez sem túl anyagtakarékos... Az meg, hogy mennyire használható manapság... na az ízlés dolga. Nekem pl. tetszik. És kész.
A fekete-piros volt a próba, amikor még naiv kezdőként sajnáltam belevágni a drágán vett marhabőrbe :-). (Kis szorongás még mindig van.) Szóval ez mondhatni hulladékból készült. Gyöngy szerint nem túl "esztétikuss" a fényes bőrhöz matt szironyszálat használni, de ez már csak így sikerült.
Aztán elhatároztam magam, és csak megcsináltam a másik bőrből is. A szironyozással jól megszenvedtem, mai napig nem megy sajnos profin. Na majd egyszer! Ha lesz időm jó sokat gyakorolni.
A barna: növényi cserzett marha bélésbőrből készült, a feneke vastagabb bőr rátét, két színű (festett) szállal szironyozva. A fenékrész főzéssel rögzítve a főrészhez. Oldalai fűzéssel, pillangó díszítéssel készültek. az összehúzó zsinór (egyelőre) egyszerű bőrszál. Felső széle cakkozva.
A fekete: vékony sertésbőrből készült, készen vásárolt fűzőszállal. Fenékrész u.a. anyagból készült, előre szironyozva, fűzéssel rögzítve a főrészhez. Oldalai egylábemeléses fűzéssel összeillesztve. Behúzó zsinórja piros-fekete fűzőszálból négyes fonat, végén csúszócsomóval. Az egyik oldal-összeillesztésnél piros-fekete gömbölyű négyes fonatból akasztóhurok van, ami lelóg oldalra is, pillangókkal díszítve. Ennek nincs funkciója, csak dísz. A zacskó felső része cakkozott.
Esztétikum ide vagy oda, nekem mégis csak az egyik kis kedvencem :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése