Nyakik

Afrikai tárolók

Az első évfolyam anyaga a tárolók kategóriában. A Nyaki nevet már én találtam ki, mert valahogy sehogy sem hívjuk egyébként. Csak afrikai tárolónak. Ami pl. ennek a látványát tekintve mondhatni vicces. 

Szóval a tárgy funkciója, hogy nyakba akasztva hordhassunk benne fontos dolgokat, pl. iratok, pénz, és azok biztonságban legyenek. Az arab karavánosok ilyenekben hordták a bétel-leveleiket, úti okmányaikat. 

Ez a Nyaki növényi cserzett marhából készült, mintája csontozással, égetéssel, összeállítása: hátul varrott. A belső zseb fonással, sötétbarna sertésbőrből. (A fonás elég érdekesre sikerült, gömbölyű négyest szerettem volna, de valami nagyon más lett belőle. Nem biztos, hogy meg tudnám ismételni :-). ) A minta alapja a galgóci tarsolylemez lelet volt.

  

Összeállítás előtt, csak csontozott állapotban:

Az első táborunkban - amikor bementünk Pécsre - elhatároztuk, hogy "Mesterségünk címere"-ként viseljük valamennyien. Akkor derült ki, hogy ennek a mérete túl nagy, nem túl kényelmes nyakban hordani. Megirígyeltem Katát és Dalmát, hogy ők rendszeresen hordják, és elhatároztam, csinálok egy kisebb, jobban hordható darabot. Egy kicsit így született meg:

Az afrikás Nyaki

...  illetve .... A II. évfolyam anyaga volt, hogy tervezzünk magunknak logót, és készítsünk vele (bármilyen díszítőtechnikával) kisebb darabokból álló tárgyegyüttest. Akkor jól nekilendültem, és készítettem egy tolltartót a logóval (elajándékozva Csillának), és egy nyaki lett volna a második darab. Aztán elkezdtem csinálni, eszembe jutott egy rajz, és annak alapján született ez. Csak csináltam és csináltam, nagyon élveztem az egészet, és úgy belelendültem, hogy közben teljesen megfeledkeztem az eredeti feladatról, és a logó csak valahol eldugva található meg rajta. 

  

Ez megint egy kedvenc tárgyam lett. Három zsebecske van benne, egyikbe belefér összehajtva a pénz, egybe a kártyák, középre pedig pl. egy pendrive. Ami nekem nincs is :-)

Az átai kiállításon jó kis dícséretet kaptam érte. Büszkén hallgattam, hogy milyen ősi motívumot "szültem", ami már a régi szuszékokon is fellelhető volt. Közben folyton kitörni készült belőlem a nevetés, hiszen fogalmam sem volt a minta jelentéséről, miközben csináltam. Csak ez sikerült, mert az eredeti rajzot nem is tudtam, és nem is akartam pontosan lemásolni.