A földhözvágott barantás
Az I. évfolyam táborában készült. Három napig.... Közben többször földhöz vágtam, ki akartam dobni, és utáltam. Mostanra úgy a szívemhez nőtt, azt hiszem, ez lesz az egyik vizsgatárgyam.
Az összefüzése valamiért végtelen sokáig tartott. Pedig visszagondolva nem is olyan bonyolult. Aztán a hosszas áztatás - ami alatt a pillangók befogták a pergament -, majd a kaptára felhúzás - ami csak sokadszorra sikerült -, száradás után leszedni a kaptáról... na ez mind, mind külön tortúra volt. Ha rajtam múlik, még mindig a kaptán lenne. Megpróbálta mindenki leszedni, de csak nem sikerült. Aztán megkértem Botit, ugyan "barantázza" már le. Na már ezért megérte elkészíteni, hiszen igazi show-t láthattunk (szaltókkal és üvöltésekkel), de a végén Boti győzött, és csak lett bicskatokom!
Az igazán élvezetes a csontmunka volt! Persze ez a legkevesebb a tárgyban, de ha már elkezdtem - életemben először - egy teljes napig mást sem csináltam, csak fűrészeltem és csiszoltam. Most tele vagyok kupáncsokkal, de még csak ezt az egyet használtam fel, ami erre a bicskatokra került.
Persze véletlen sincs olyan tárgy, ahol mindent szabály szerint csinálnék. Ezen éppen a pillangókat fűztem rosszul, viszont ettől most olyan helyes kis borzaska lett az egész.
A tok anyaga pergamen (pőre), a pillangók hulladékokból készültek, a fűzőszálak és a szorító- (csúszó-) gyűrűk pergamenszálból, a felfüggesztés növényi cserzett marhából vágott vastag szál. A kupáncs kecskecsont.
Pásztorkészség (saját rajz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése