Bicskatok

A földhözvágott barantás

Az I. évfolyam táborában készült. Három napig.... Közben többször földhöz vágtam, ki akartam dobni, és utáltam. Mostanra úgy a szívemhez nőtt, azt hiszem, ez lesz az egyik vizsgatárgyam. 

Az összefüzése valamiért végtelen sokáig tartott. Pedig visszagondolva nem is olyan bonyolult. Aztán a hosszas áztatás - ami alatt a pillangók befogták a pergament -, majd a kaptára felhúzás - ami csak sokadszorra sikerült -, száradás után leszedni a kaptáról... na ez mind, mind külön tortúra volt. Ha rajtam múlik, még mindig a kaptán lenne. Megpróbálta mindenki leszedni, de csak nem sikerült. Aztán megkértem Botit, ugyan "barantázza" már le. Na már ezért megérte elkészíteni, hiszen igazi show-t láthattunk (szaltókkal és üvöltésekkel), de a végén Boti győzött, és csak lett bicskatokom! 

Az igazán élvezetes a csontmunka volt! Persze ez a legkevesebb a tárgyban, de ha már elkezdtem - életemben először - egy teljes napig mást sem csináltam, csak fűrészeltem és csiszoltam. Most tele vagyok kupáncsokkal, de még csak ezt az egyet használtam fel, ami erre a bicskatokra került. 

Persze véletlen sincs olyan tárgy, ahol mindent szabály szerint csinálnék. Ezen éppen a pillangókat fűztem rosszul, viszont ettől most olyan helyes kis borzaska lett az egész. 

A tok anyaga pergamen (pőre), a pillangók hulladékokból készültek, a fűzőszálak és a szorító- (csúszó-) gyűrűk pergamenszálból, a felfüggesztés növényi cserzett marhából vágott vastag szál. A kupáncs kecskecsont.

   

Pásztorkészség (saját rajz)

Képek

Attila napra 

Ezek Attila-napra készültek. Természetesen bekeretezve adtam át őket...

Növényi cserzett marhabőrbe csontoztam, majd égettem a mintát. Dióbarnára pácolt egyszerű fakeretet kaptak.

Tarsolyka

Lassan, de biztosan

Az I. évfolyam anyaga volt az erszények után a pénztárca. Először készítettünk egy nagyon egyszerű, egybeszabott darabot, aztán következett a koszorús. Ebből a bordó bőrből elég kicsinyke darabom volt, de nagyon tetszett, gondoltam pont elég lesz erre a tárgyra. Tervezése, szabása elég gyorsan ment, a mintát is hamar felvarrtam, gyorsan összevarrtam az  koszorút az előrésszel, aztán a főrésszel, és vigyorogva dőltem hátra: "na milyen ügyes vagyok?" Aztán csak néztem és néztem, mert valami nem stimmelt! Az előrészt sikerült nagyon de nagyon csámpásan felvarrnom, és szép lassan rájöttem, hogy a gomb és a gomboló is lemaradt... Kicsit visszaesett a büszkeségem. Sebaj - gondoltam -, a gomb semmiség, ezt a kis izét is gyorsan szétbontom, és másodszorra még gyorsabb lesz. Majdnem igazam is lett! A gomb minimum 10. próbálkozásra sikerült, a gomboló is olyan kis bumszli lett, a pénztárca meg több mint egy évig várta bezacskózva, hogy befejezzem. Valahogy mindig hiányzott az ihlet. 

Aztán év végén a táborban elkezdtük a tarsolyokat, és mikor már kettőt megcsináltam (következő évben), eszembe jutott ez a kis félredobott. Úgy döntöttem, ebből is tarsoly lesz. Végül csak elkészült...

Anyaga fekete sertésbőr, szegői, díszítése, gombja bordó sertésbőr. Díszítése: varrott rátét. 

  

Tolltartók

A rekorder

Tolltartóból eddig készítettem már néhányat. Egyszer még a CsehSzlovákiában vettem magamnak egy gyönyörű bőr tolltartót (most már tudom, hogy poncot mintája volt), amit elloptak tőlem. Még mindig nagyon sajnálom, de mostanra pótoltam bőven. 

Az I. évfolyam anyaga volt a cikkelyesen szabott tolltartó.  Az első szabásmintát elkészíteni nem volt túl egyszerű, de megérte! 

Ez ismét egy olyan tárgy, amit szívvel-lélekkel készítettem! Anyaga növényi cserzésű marhabőr, a fűzőszálak is ebből készültek. Díszítése: csontozás, festés. A fűzőszálakat többféle színnel "foltosan" festettem, ahogy a mintát is, vattával "pecsételgetve". A minta teljesen saját tervezés. Összeállítási módja fűzés, ami körbefut a fedélen is. A bújtató széle és az előrész felső széle égetve, viaszolva. 

Ez a karácsonyi mappához készült a Szponzoromnak. Anyaga puha sertésbőr, így bélelve is van, hogy legyen tartása. A díszítése intarzia az alapbőr húsoldalából. Ugyan így a húsoldal körbe a varrásvédő is, valamint a dísz a bújtatón. (2010.12.)

                                                                                                                                                             




Ez a nővéremnek készült monogrammos tolltartó (ami pont nem látszik a bújtatótól). Alapanyaga növényi cserzésű marhabőr, díszítése: csontozás, poncolás, festés. A szegő sötétbarna sertésbőr húsoldala. (2010. október)

 

Ezek az első darabok. A madarasról már írtam, a varrott egy másik technika próbája. A díszítményt én terveztem, viaszolt lencérnával kivarrtam. A tolltartó összeállításmódja varrás, a fedél is körbe van varrva, ez a tartását is megerősíti. Anyaga növényi cserzésű marhabőr. (2010. február)

                                                                                                 
A "hátha gazdára talál"-darab.  Ez akkor készült, amikor belelendültem a sorozatgyártásba. Az alapanyaga valami meglehetősen merev tartású fényes zöld bőr, a díszítés és a szegő anyaga viszont elég puha és inkább narancssárga, mint piros. A díszítés zsinóros rátét. (2011. június)

Ez pedig a Szilveszternek készült 20. születésnapjára a II. évfolyam táborában. Ez egy nagyon szép, jó tartású növényi cserzett fekete marhabőr. Terveztem rá egy igazán férfias jelképrendszerű mintát, a terv az volt, hogy csontozom és poncolom. Aztán elkezdem a poncolást, és csak csináltam, csináltam, és ez lett belőle. Az eredeti minta már rég elveszett benne, a csontozás már nem is látszik, de legalább én tudom, hogy az alap valahol mélyen ott van benne. Eredetileg bújtatót terveztem, de a minta miatt nem lett volna túl esztétikus. Gondolkodtam a gombon, de az nem igazán férfikéznek való. A Lukovszky könyvből vettem ezt az ötletet, nagyon tetszett, és elég praktikus is. 

Összeállítása: egylábemeléses fűzés (fűzőszálak is a tárgy anyagából), az előrész felső része égetve, viaszolva. A bújtató-felfüggesztó pánt (anyaga u.a.) gömbölyű négyes fonat mindkét végén gombbal, csúszógyűrűvel összefogva a két szál.  (2011.július)

  

 Ez az Erika szülinapjára készült, az első madaras mintájára. A szabásmintáját kisebbre vettem, így néhány centivel rövidebb, inkább tollakhoz, mint hosszú ceruzákhoz való. A bőr színe azóta sokat sötétedett, de ezen jól látszik a festés. (2010. július)

(telefonnal készült képek)

 

Monogramos

A feladat monogram tervezése volt, és ezzel tárgyegyüttes készítése. Éppen akkor vettem egy domborítót, így született ez a tolltartó. Alapanyaga növényi cserzett marhabőr, mintája csontozással, égetéssel készült. Összeállítása: varrás.

Nyakik

Afrikai tárolók

Az első évfolyam anyaga a tárolók kategóriában. A Nyaki nevet már én találtam ki, mert valahogy sehogy sem hívjuk egyébként. Csak afrikai tárolónak. Ami pl. ennek a látványát tekintve mondhatni vicces. 

Szóval a tárgy funkciója, hogy nyakba akasztva hordhassunk benne fontos dolgokat, pl. iratok, pénz, és azok biztonságban legyenek. Az arab karavánosok ilyenekben hordták a bétel-leveleiket, úti okmányaikat. 

Ez a Nyaki növényi cserzett marhából készült, mintája csontozással, égetéssel, összeállítása: hátul varrott. A belső zseb fonással, sötétbarna sertésbőrből. (A fonás elég érdekesre sikerült, gömbölyű négyest szerettem volna, de valami nagyon más lett belőle. Nem biztos, hogy meg tudnám ismételni :-). ) A minta alapja a galgóci tarsolylemez lelet volt.

  

Összeállítás előtt, csak csontozott állapotban:

Az első táborunkban - amikor bementünk Pécsre - elhatároztuk, hogy "Mesterségünk címere"-ként viseljük valamennyien. Akkor derült ki, hogy ennek a mérete túl nagy, nem túl kényelmes nyakban hordani. Megirígyeltem Katát és Dalmát, hogy ők rendszeresen hordják, és elhatároztam, csinálok egy kisebb, jobban hordható darabot. Egy kicsit így született meg:

Az afrikás Nyaki

...  illetve .... A II. évfolyam anyaga volt, hogy tervezzünk magunknak logót, és készítsünk vele (bármilyen díszítőtechnikával) kisebb darabokból álló tárgyegyüttest. Akkor jól nekilendültem, és készítettem egy tolltartót a logóval (elajándékozva Csillának), és egy nyaki lett volna a második darab. Aztán elkezdtem csinálni, eszembe jutott egy rajz, és annak alapján született ez. Csak csináltam és csináltam, nagyon élveztem az egészet, és úgy belelendültem, hogy közben teljesen megfeledkeztem az eredeti feladatról, és a logó csak valahol eldugva található meg rajta. 

  

Ez megint egy kedvenc tárgyam lett. Három zsebecske van benne, egyikbe belefér összehajtva a pénz, egybe a kártyák, középre pedig pl. egy pendrive. Ami nekem nincs is :-)

Az átai kiállításon jó kis dícséretet kaptam érte. Büszkén hallgattam, hogy milyen ősi motívumot "szültem", ami már a régi szuszékokon is fellelhető volt. Közben folyton kitörni készült belőlem a nevetés, hiszen fogalmam sem volt a minta jelentéséről, miközben csináltam. Csak ez sikerült, mert az eredeti rajzot nem is tudtam, és nem is akartam pontosan lemásolni. 

Keménykoszorús erszény

A kis praktikus

Az I. évfolyam tárolóinak anyagából.

Anyaga: a főrész puha sertésbőr, a koszorú vastag, jó tartású marhabőr, a behúzó zsinór és a fűzőszálak növényi cserzett marhabőrből készültek.

Feladat volt a koszorúra stilizált motívum tervezése egy vonalvezetéssel. Az enyém két, farkával érintkező gyík. A díszítés viaszolt, natúr lencérnával varrott.

A Párkányt a visszájáról varrtam a főrészhez, szélét almásoltam, lyukasztottam. Ezután körbefűztem a koszorút.


A behúzószálakra rojtozott bőrdarabot rögzítettem csúszógyűrűvel.

Ezt az folyamatosan használom, nagy táskában nagyon praktikus az apróbb tárgyak tárolására.

Pásztorerszény

Hulladékgazdálkodás

Még az I. évfolyamban rengeteg hulladékbőrt kaptunk a Dömpingből. Ez is abból készült. 

Az I. évfolyam nagyrészt az egyszerű tárolókról szólt. Ez is (lehet) a pásztorkészség egy darabja: puha koszorús erszény. Két (nagyjából) félkör alakú főrészből, egy koszorúból, és 2 db párkányból (itt 4) áll.
Alapanyaga krómcserzett sertésbőr, a behúzó zsinór növényi cserzett marhából vágott fűzőszálakból készült gömbölyű négyes fonat. A gombok sertésbőr hulladékból készültek.
A koszorú varrásvédővel van a főrészhez varrva. A párkány alsó darabja szélesebb, alul kilóg, felül pedig visszahajtottam szegőként. A párkányok alja rojtozva van, a felső (zöld) egy sor lyukasztással díszítve. A behúzó zsinórok végére gombot kötöttem a négy szálból.

 

Erszényrajzaim