Manci néni
Manci nénit ugyan nem ismertem, de a ládáját nagyon szeretem. Egyszercsak hazaállított a Szponzorom, hogy itt van ez a nagyon értékes családi örökség, mázolgassak, ha akarok, bár nagyon fog hiányozni otthon - terményt, szerszámokat és egyéb fontos dolgokat tartottak benne -, de elhozta nekem. Becsüljem meg. Hmmm... Hát, nemcsak megbecsültem, kicsit át is mázolgattam.
Ez egy tipikus szennyesláda kb. az '50-es évekből, belül elválasztó fallal. A zsanérjai már el voltak korhadva, azokat leszedtük. Aztán elkezdtem levakarni róla a festékrétegeket. Volt rajta rózsaszín, szürke, fehér, zöld..., szóval eltartott egy ideig. Égettem és Kromofágoztam is, aztán lecsiszoltam. Vettem szúirtót (már nem emlékszem a nevére), jól beitattam vele, amikor megszáradt, finom papírral ismét átcsiszoltam. Először a belsejét mázoltam át sötétbarna Bondex-szel (ez volt itthon :-)), majd lekentem a zöld részeket egy sorral (Bondex), kicsit ismét megcsiszoltam, és úgy kapta az újabb réteget. Aztán körberagasztottam, és lekentem Trinát olajfestékkel a piros részeket.
Száradási időkben megterveztem a mintákat, és vettem új zsanérokat.
Amikor teljesen megszáradt, kijelöltem a minták helyét, aztán elkezdtem felfesteni. Közben ősz lett, be kellett hozni a lakásba, és mivel minden szín száradására napokat kellett várni, jó néhány hétig kerülgettük a nappali közepén, és élveztük a tömény olajfesték-szagot. Pontosan nem tudom, mennyi idő alatt készült el, de összességében kb. három hónap volt.
Csak a címert kb. egy hétig festettem, hogy ne follyanak össze a színek. Itt az olajfestéken kívül még mást is használtam, de az titok :-)
Igen, van neki belseje is, de azt meg nem mutatom meg, mert ebben vannak a bőrös kincseim, a festékeim... stb. Szóval kupisláda.
(2009.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése