Meglovasítva
Anyukám megkért, hogy javítsam meg a kedvenc pénztárcáját. Elhoztam, és kiderült, hogy valami nagyon vacak műbőrből van, már szakad szét mindenhol, nem is tudnám megjavítani. Szétbontottam, leszedtem a záróját, levettem a szabásmintáját, és készítettem helyette egy újat marhabőrből. Öt zsebe van, kettő a papírpénznek, kettő kártyáknak, igazolványoknak, és egy az aprópénznek. Viszonylag egyszerű, de ötletes összeállítás. Patentot ütni nem tudtam, elvittem a cipőkellékeshez, 500! Ft egy patent beütése. Ezt azért kicsit sokalltam... Ha eladásra akarnék ilyet csinálni, anyagköltség + patentozás... mennyit lehetne ezért kérni? Úgy döntöttem, megtanulom én is a patentozást.
Ja, és Anyám reakciója: mit csináljak én ezzel a bumszli szarral? - értsd: kösz :-)
Mivel jónak találtam a formát, és anyagom is volt még, szabtam még egyet magamnak. Persze ehhez már nem volt ilyen klassz záródásom, varrtam rá csatot. És kellemest a hasznossal alapon ez lett a másik monogramos tárgyam. Ezt ugyan eléggé elszúrtam, mert a cérna olyan hasonló a bőr színéhez, hogy a monogram nem is látszik. Illetve mondjuk csak múlt időben, mert kb. két hét használat után kilopták a táskámból iratokkal, pénzzel együtt...
Viszont ebbe már én ütöttem bele a patentot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése