JELMEZ

TÚRÓRUDI

Nem nagyon tudtam eldönteni, milyen jelmezt adjak a Bendegúznak farsangra. Természetesen ismét állomásfőnök akart lenni, de mondtam neki, hogy így is az minden nap, legalább farsangra vegyen már jelmezt. Tehát elkezdtem keresgélni a net-en, hogy milyen házilag elkészíthető jelmezek vannak. A legtöbb komolyan nagyon bugyuta és igénytelen volt, de ezt óriásinak találtam. 

 

Géppel varrni sajnos nem nagyon tudok, de azért ehhez talán eléggé. Kellett hozzá egy lepedő, egy régi "munkásmozgalmi" zászló (már úgysem kötelező kitenni), egy rongyos csíkos köntös a vonalkódhoz, egy kis kék anyag, kevés szalag a megkötőkhöz, és némi karton a nyaki merevítéshez. Reggel elkezdtem, délutánra kész is lett. 

 (2011. február)

BEBI

 Kár, hogy kinőtte...

Pár éve még a Bebi is szívesen alkotgatott velem. Ezeket még mind ovis korában csinálta, és nagyon szeretem őket. Mostanában már nem nagyon lehet ilyesmire rávenni...

Ez nagyon jól sikerült. A fotó nem igazán adja vissza, de élőben olyan, mint valami távol-keleti festmény. Összemázolta csillogó arany üvegfestékkel, aztán le lett lakkozva is, és tényleg teljesen más:

BÖGRÉK

Amivarosunk

amivarosunk egy honlap. Ide készültek ezek a bögrék egy játék ajándékának. Persze a játékból valahogy nem lett semmi, a bögrékkel meg nem is tudom mi van. Na mindegy, megszülettek, ez a lényeg. Egy ígéret kipipálva. 

Persze jobb lenne valami maradandó festék az üvegfesték helyett, de hát nekem ez van, másra meg nincs ötletem. Talán majd a hosszú téli estéken kipróbálom az olajfestéket. Bár gondolom a mosogatógépek azt sem különösebben bírják. Vagy fordítva? A bögrék biztos bírják IKEA.

Ezeken pont nem látszik (illetve itt jobbra lent egy picit), hogy rajta van az amivarosunk.hu felirat. 

Ez elég gyors munka volt, a hat bögre kb. egy óra alatt készült el. (2011.) 

FILTERES

TEA, ÉS TEA

Kreatív boltban vettem ezt a ládikát, hogy csináljak belőle egyedi ajándékot a Szponzoromnak. Ő ugyanis komoly teafogyasztó. Na aki ezt a dobozt készítette (illetve tervezte), az biztos nem az! Csak olyan filterek férnek bele, amik nincsenek egyenként azomazáró csomagolásban. Ami azt jelenti, hogy egy igazi teaélvező max. egyféle filtert tenne bele, hogy ne keveredjenek az azomák. Akkor meg mi értelme az egésznek? Tizenkét kis részre van osztva, tehát pont az lenne a lényege, hogy ennyiféle filtert ki lehessen tenni az asztalra, egy teázásnál. 

A mintát szintén interneten találtam, bár ez elég nyomika lett az eredetihez képest, és talán igényelne még egy kis csiszolást és lakkozást. Na majd ezt is hosszú téli estékre hagyom. 

(2009.)

PÉNZTÁRCA

Meglovasítva

Anyukám megkért, hogy javítsam meg a kedvenc pénztárcáját. Elhoztam, és kiderült, hogy valami nagyon vacak műbőrből van, már szakad szét mindenhol, nem is tudnám megjavítani. Szétbontottam, leszedtem a záróját, levettem a szabásmintáját, és készítettem helyette egy újat marhabőrből. Öt zsebe van, kettő a papírpénznek, kettő kártyáknak, igazolványoknak, és egy az aprópénznek. Viszonylag egyszerű, de ötletes összeállítás. Patentot ütni nem tudtam, elvittem a cipőkellékeshez, 500! Ft egy patent beütése. Ezt azért kicsit sokalltam... Ha eladásra akarnék ilyet csinálni, anyagköltség + patentozás... mennyit lehetne ezért kérni? Úgy döntöttem, megtanulom én is a patentozást. 

Ja, és Anyám reakciója: mit csináljak én ezzel a bumszli szarral? - értsd: kösz :-)

Mivel jónak találtam a formát, és anyagom is volt még, szabtam még egyet magamnak. Persze ehhez már nem volt ilyen klassz záródásom, varrtam rá csatot. És kellemest a hasznossal alapon ez lett a másik monogramos tárgyam. Ezt ugyan eléggé elszúrtam, mert a cérna olyan hasonló a bőr színéhez, hogy a monogram nem is látszik. Illetve mondjuk csak múlt időben, mert kb. két hét használat után kilopták a táskámból iratokkal, pénzzel együtt... 

Viszont ebbe már én ütöttem bele a patentot!

INDIÁNOS

Valami Dél-Amerika

Még egyszer régen valami Dél-Amerika-i bugyuta sorozatot nézve kaptam kedvet a nagyon színeshez. Igaz, abban sok kék is volt, olyan nagyon vad volt az egész, de igen hangulatos. Aztán végre tavaly volt festés (2010. ősz), és Nagymama is elkészült kb. két év alatt az ágytakaróval (2011. Húsvét), szóval a nappali valóban valami dél-amerikás színvilágot nyert. Szponzorom legnagyobb örömére. Szegény, amikor hazajött és meglátta a festést, nem túl valami vidám. Valami konszolidáltabbra gondolt :-). Bár azt mondja, lassan már megszokta, és miután a bútorok is visszakerültek, már nem annyira gáz.

 

De itt volt ez a darab fal, amivel sosem tudtam mit kezdeni. Valahogy olyan túl üres és semmitmondó volt, és pont jó felület arra, hogy kiéljem magam rajta. Voltak hasonló terveim még máshova is a lakásban, de egyelőre megelégszem ezzel is.

Már festés közben előszedtem az "indiános" könyveimet, és keresgéltem a mintákat. Mire a Sünék kész lettek, meg is találtam, és átrajzoltam őket felnagyítva. 

 

A motívumok a maya korból származnak. A mexikói Palenque palotájának belső udvarát díszítő domborművekről másoltam őket - némileg azért átalakítva, szóval nem pontos másolatok. 

 

Úgy terveztem, hogy felragasztom a papírokat, átkarcolom, és úgy festem meg. Na ebből semmi nem lett, mert egyáltalán nem láttam a "karcolatot", szóval megfestettem végig a kereteket, szabad kézzel, hogy ne legyen "túl szabályos", aztán befestettem a mintákat is szabadkézzel. Trilak falfestékkel csináltam, ugyan azzal a sötétzölddel, mint a plafon elválasztó csíkjai.

PAD

Várólistán

Nagyon régóta szerettem volna egy ilyen padot, aztán tavaly előtt megkaptam Dévaványán a Csontoséktól. Mivel akkor nem tudtuk hazahozni, várt náluk a következő látogatásunkig, aztán megutaztattuk a Mazdán, strandoltunk vele egyet a Körös partján, de csak hazaért. 

 

Egy sor fehér és sötétbarna olajfesték fedte, ezt leégettem, aztán még egy kicsit Kromofággal is szedegettem róla. Sok helyen glettelni kellett, megragasztani a karfákat, a lábakat, hogy ne mozogjon. Alaposan beitattam valami szú-írtó vegyszerrel, aztán jöttek rá a rétegek. A zöld részét Bondex-szel, a pirosat Trinát olajfestékkel kentem. A zöldet háromszor át kellett mázolni, hogy teljesen takarjon. Aztán egy hét alatt felhólyagzott a melegben, kezdhettem újra a csiszolás-festés műveletet...

Az eredeti terv az volt, hogy a tulipános láda tesója lesz. Ez idáig jutott, azóta a teraszon teljesít szolgálatot, és várja, hogy valamikor majd a motívum is rákerüljön a kazettákra. 

 (2010.)

LÁNC

Csak mert ott volt

Éppen akkor mentünk a Vasúttörténeti parkba, amikor ott ásványbörze volt. Még csak a PeCsában voltam ilyesmin, és most meglepődtem, hogy mekkora ez a vásár! És sokkal, de sokkal olcsóbb volt, mint a PeCsában. Itt inkább száz, mint ezer forintos tételekben számoltak. Ezt a karikát is úgy vettem meg, hogy fogalmam sem volt, mire lenne jó, csak nagyon tetszett! 

 

Az oldalán van egy-egy lyuk, rövid töprengés után jutott eszembe, csinálok valami olyan nyakláncot, amilyet még nem láttam. Nem volt túl nehéz :-)

LÁMPÁSDI

Mit készíthetünk légyölő galócából? 

Ezt a lámpát piros alapon fehér pöttyös ernyővel vettük anno, kb. 100 Ft-ért. Egy darabig tetszett is, olyan kis bohókás volt, úgy nézett ki, mint a mesékben a légyölő galóca. Aztán kaptuk azt a sok ingyen bőrt a Dömpingből, és akkoriban valahogy mindent be akartam "bőrözni". A lámpa meg kéznél is volt, szem előtt is volt, szóval így járt.

Ez valami lyukacsos bélésbőr, szóval a fényt is szűri is, meg át is ereszti. Mátyás király biztos örült volna neki. Most egy színben is jobban illik a nappalinkba, mint gomba-elődje. 

(2009.)

TULIPÁNOS LÁDA

Manci néni

Manci nénit ugyan nem ismertem, de a ládáját nagyon szeretem. Egyszercsak hazaállított a Szponzorom, hogy itt van ez a nagyon értékes családi örökség, mázolgassak, ha akarok, bár nagyon fog hiányozni otthon - terményt, szerszámokat és egyéb fontos dolgokat tartottak benne -, de elhozta nekem. Becsüljem meg. Hmmm... Hát, nemcsak megbecsültem, kicsit át is mázolgattam.

 

Ez egy tipikus szennyesláda kb. az '50-es évekből, belül elválasztó fallal. A zsanérjai már el voltak korhadva, azokat leszedtük. Aztán elkezdtem levakarni róla a festékrétegeket. Volt rajta rózsaszín, szürke, fehér, zöld..., szóval eltartott egy ideig. Égettem és Kromofágoztam is, aztán lecsiszoltam. Vettem szúirtót (már nem emlékszem a nevére), jól beitattam vele, amikor megszáradt, finom papírral ismét átcsiszoltam. Először a belsejét mázoltam át sötétbarna Bondex-szel (ez volt itthon :-)), majd lekentem a zöld részeket egy sorral (Bondex), kicsit ismét megcsiszoltam, és úgy kapta az újabb réteget. Aztán körberagasztottam, és lekentem Trinát olajfestékkel a piros részeket. 

Száradási időkben megterveztem a mintákat, és vettem új zsanérokat. 

Amikor teljesen megszáradt, kijelöltem a minták helyét, aztán elkezdtem felfesteni. Közben ősz lett, be kellett hozni a lakásba, és mivel minden szín száradására napokat kellett várni, jó néhány hétig kerülgettük a nappali közepén, és élveztük a tömény olajfesték-szagot. Pontosan nem tudom, mennyi idő alatt készült el, de összességében kb. három hónap volt. 

Csak a címert kb. egy hétig festettem, hogy ne follyanak össze a színek. Itt az olajfestéken kívül még mást is használtam, de az titok :-)

Igen, van neki belseje is, de azt meg nem mutatom meg, mert ebben vannak a bőrös kincseim, a festékeim... stb. Szóval kupisláda.

(2009.)

KÉPESSÉG

Már ami megmaradt...

 Ez éppen Nagymamának készült. Valahogy nem sikerül olyan képet csinálnom róla, ami pontosan visszaadja a színeit, de azért ez valami hasonló. A kereszt körül pl. a csík arany. És domború.
Az egész egy egyszerű gipszkép, a trükk a festékekben van. Aztán amikor kész, lelakkozom, és ettől egész jó lesz.
Szegényen már látszik, hogy leesett párszor, bár még így is egész jól bírja. (2009.)

Készült belőle több is, több színben, de azok már rég gazdára találtak.

Angyalok  

 

Olvastam egy érdekes könyvet a lélekvándorlásról, aztán láttam egy képet a net-en, ami tetszett, aztán meg itt van a környezetemben néhány érdekes ember, akiket akár angyalnak is lehetne nevezni irígylésreméltó természetük miatt. Na ez a három dolog volt egyszerre, amiért egyszer csak kedvem lett ezt megcsinálni. Sőt csináltam mindjárt hármat - bár nem teljesen egyformák.
Itt is többféle festékfajtát használtam, és ez a kép sincs teljesen egy síkban.
Sajnos a motívum alapötlete nem az enyém :-(.
(2010.)

Isten, haza, család

Más-más színösszeállításban ugyan, de ebből is készült pár darab. Ajándékba. Vagy éppen összetörésre... Ez nem csak azért maradt nekem, mert tetszett a színe, hanem mert az akasztót is kifelejtettem belőle. Már ebből is lepattant sajnos egy darab. (Lejjebb jobbra a frissen elkészült, még sérülésmentes és jóval fényesebb.)

És ezen is domború a minta több helyen, de nem a forma, hanem a festés. Mindig csak sima képeket öntök, és arra találom ki, és festem meg a képet.

 

Készítettem néhány kisebbet is, amiken csak a mostani címer van, de ezeket már mind elajándékoztam.

(2010.)

Fecónak  

 

Nagyon nem látszik a képen, de ennek a kerete is lila. Ilyen színt csak fanatikus Újpest-drukker barátom kedvéért használok. (2010. augusztus)

A sorozat

Nagyon rég vettem ezt a sablont, sokáig csak rakosgattam. Aztán egyszer csak a kezembe került, és akkor elég sokat csináltam belőle, legalább 20 db-ot. Néhányból kifelejtettem az akasztót (ez nálam szép szokás), ezeket megfestette a Bebi, néhány meg eltört, amikor kivettem a formából. Párat elajándékoztam, végül maradt nekem ez a három. 

Igazából ezek voltak az első gipszképek életemben. Ezt is nagyon szerettem csinálni, sőt, ezeket még együtt csináltuk a gyerekekkel. Legjobb volt, amikor a szineket kevertük. Nem lett két egyforma belőle! A keret stílusa teljesen véletlen eredménye, de ez titok, és meg is tartom :-)

(2006.)

                 Hoppá! És még ez is itt zöldült a polcon valahol...  

A KATICÁKNAK

Első osztályban a Bendegúzék még a "katicás" osztály voltak. Ezt nekik készítettem, a motívum ötletét pedig valamelyik internetes kézműves oldalról csentem, amikor katicás képeket kerestem. (2009.)