MADÁRIJESZTŐ

Nincs a madárhatározóban

A házból az első biztos pont a tolóajtó volt, ehhez készült minden. A madarak meg ettől készültek ki. Sorra repültek neki, nem győztük gyógyítgatni vagy megsiratni őket. Gondolkodtunk, mi lenne a legjobb a védelmükre, akkor jutott eszünkbe, hogy a hangfogó üvegekre is ragadozót stilizáló képet tesznek fel, Na de micsoda szégyen is lenne az, ha ilyesmi kerülne fel nálunk is, mikor itt van egy ilyen őstehetség :-). És még mindig a nagyon jó üvegfesték. Szóval pingáltam fel kettőt, mindkét szárnyra. Sajnos ez még mindig nem szüntette meg teljesen a problémát, bár csökkentette valamelyest. Maradt inkább csak dísz. 

(2005.)

HUNDECO

A KIS DRÁGASÁG

Ennek a mintáját az Ancsa adta kölcsön (azóta is nálam van), valami kézimunkás újságból. Készült legalább egy évig. Az elején jól nekilendültem, aztán valahogy minél többször kellett bontanom, annál lassabban haladt. Mert annál ritkábban vettem kézbe :-). Annyira nem is könnyű kis lyukakat számlálgatni, főleg olyan mintával, ami két részletből áll, és még az illesztéseknél is nagyon kell figyelni. Van is benne jó pár hiba, de ez csak akkor látszik, ha közelről nézi valaki. Tehát ez a fotó pont jó róla :-). 

Aztán nagy nehezen elkészült, és elvittem az OBI-ba bekereteztetni, pont jött velem Édesanya is. Kiválasztottam a keretet (naná, hogy nem a legolcsóbb), meg az üveget. A keretezős fickó meg mondta, hogy szerinte ebbe olyan üveg kéne, ami nem tükröződik. Anyám meg helyeselt. Aztán kifizette, mert annyira drága volt, hogy én azt már biztos nem választottam volna. Kösz Édesanya! Így tényleg sokkal jobb lett! 

(2008-2009.)

FŰSZERES

Lendületben

Itt volt az a jó kis üvegfesték, és itt voltam én GYES-en. A Bebi ablaka is adott némi önbizalmat és alkotási kedvet, ráadásul halomra álltak már itt ezek a nescafe-s üvegek - gondoltam csinálok spéci fűszertartókat. Nem mintha a virágmotívumoknak köze lenne a benne lévő fűszerekhez, de a felirat a gyengébbeknek is segít. Például nekem. Ha már én használom legtöbbet. 

Aztán persze polcot is kellett csinálnom hozzá, és lám-lám, a képről jutott eszembe, hogy anno még hímeztem is rá olyan kis izét, de most nincs ott. 

(2004.)

Később festettem az Eráéknak pohárkészletet is, ebből derült ki, hogy mosogatógépben nem mosható :-)

VUK

Mire megszületsz...

Bizony, ez már a vége felé készült. Azt akartam, hogy mire a Bebi megszületik, egy vidám gyerekszoba fogadja, ahová mindig színesen süt be a nap. Kb. 8 hónapos terhesen festettem létráról. De egy percig sem éreztem fárasztónak, nagyon szerettem csinálni. Persze az első változat még szép is volt, de ide nagyon erősen tűz a nap, és már háromszor kellett javítanom. Sajnos olyan jó üvegfestéket, mint az első volt, azóta sem sikerült szereznem. Most pedig már nem sokat adok neki, folyamatosan pereg le az üvegről, és igen ramaty állapotban van. Valahol van fotóm még az eredetiről, de ebben a nagy rendben (ahogy a képeket tartom), sajnos nem találom. Mióta digitális gépünk van, valahogy már túl sok kép van ahhoz, hogy időm legyen mindig rendezgetni. 

Szóval ez Vuk. Remélem felismerhető :-). Sokáig gondolkodtam, mi legyen, és mindenképp magyar mesét akartam. Betettem a videót, kimerevítettem a képet, és átrajzolgattam műanyag iratrendezőkre, amit festeni akartam. Ezzel elment néhány napom, mire kigondoltam mi legyen, és végignéztem Vukot vagy ötvenszer. Aztán csináltam egy csomó rajzot, és lelkesen indultam végre festeni. Aztán ott álltam, és rájöttem, hogy a terv nagyon szép volt, viszont az ablak nem nyitható, legalább 5 m magasan van, szóval hogy a csudába tudnám felragasztani kívülről, és átrajzolni? Na okos voltam megint! Aludtam rá megint egy napot, aztán arra gondoltam, ugyan miért ne tudnám megfesteni szabadkézzel, ha nagyon akarom. És sikerült! 

Újkorában a felső félkör még kék alapszínben ragyogott, és a fű is élénkzöld volt, meg a rókák is igazán vörösek, sőt TÁS-nak is egész jó színei voltak. Sajnos nincs már semmi az eredetiből, csak a kontúr.

(2003.)

LOMBOK ALATT

Még mindig a kedvenc

Már évek óta nincs meg, de ezt nagyon sajnáltam, amikor lefestették. Persze, semmi sem örök, meg én sem vagyok egy Gauguin (bár rémlik, hogy az ő falfestményei sem maradtak meg), de azért vacak érzés volt. Valamiért ez nagyon a szívemhez nőtt, pedig ma már másképp csinálnám. Talán mert jó volt az a korszak is? Franc se tudja. Mindenesetre jó volt a lombok alatt aludni :-)

Úgy készült, hogy ki kellett festenem a szobát. De már ujjnyi repedések voltak a sarkokban, s mivel nem vagyok sem kőműves, sem festő, csak szimplán zseniális logikával megoldott nagyon találékony nő, ezért kevertem gipszet, és az ujjammal betömködtem a réseket. Szóval a kezemnek annyi volt egy időre :-). Aztán kimeszeltem a szobát szép fehérre, és marha elégedetlen voltam vele. Gondoltam csillagos égre teliholddal, azt meg is csináltam az első sarokban. Igen gagyi lett! Aztán eszembe jutott ez. Pumpás műanyag flakonba temperát nyomtam, és befujkáltam kékkel az "eget", meg a fatörzset. Aztán jött a jól bevált mosogatószivacsos ötlet, és így festettem a többit. Fújkáltam oda még bokrokat is (jobbra), de az már csak olyan izé. Ja, és van ott a fatörzsön egy igazi tapló. 

Mivel ez pont a sarokban volt (és csak volt), fogalmam sincs, mekkora volt a mérete. A falakon kb. 120x150 cm + a plafon 

(1993.)

Körülbelül ez óta él bennem az álom, hogy egyszer festhetek egy igazi dzsungel-szobát. A fejemben már nagyon rég itt van, bár mindig alakul egy kicst. Minden centit befestenék hatalmas növényekkel és néhány állattal, sötét éggel középen. Remek kis hálószoba lenne. Csak talán még nem épült meg... 

KISPIPI

Ha nincs az embernek pénze a gyerekes tapétára...

Ez valahogy így született. Igaz, nem csak ez kellett hozzá, hanem az is, hogy szívesen csináltam. Már nem emlékszem pontosan (hú, már vagy 20 éve?), de mintha valami mesekönyv lett volna az inspiráló.

Egymás melletti falon volt a két rajz, pont alatta volt a kiságya. A szoba is olyan ici-pici volt, hogy ezzel szinte tele is lett. De én szerettem. Remélem ő is. Legalábbis sokat nézegette, most meg már szerintem nem is emlékszik rá. Persze azóta ez sincs meg. Maradt ez a két kép... (1991.)

kb. 150x100 cm

Ez már a kicsit nagyobb KisPipinek készült. Igaz, csak rajzlapokra, de erre emlékszem, hogy örült neki. Ez Nagymamánál volt, amikor a nagyszobában laktunk, és itt raktuk fel a "térelválasztó" szekrény nyátoldalára.  Valami akkori kedvenc meséjének a szereplői, de én szégyen szemre már nem emlékszem, mi is volt az... (1994.)

2 db A/3 rajzlap (zsírkréta)

SZÁJ

Talán ez volt az első ilyesmi... Nem is tudom, hogy jött, és miért, de ott volt az a száj formájú hamutál, ami egyébként úgysem jó semmire. Meg ott volt az a nagy üres fehér fal, ami szintén nem jó semmire. Én meg biztos unatkoztam, vagy legalábbis nagyon kikívánkozott belőlem már valami.  Szóval elkértem a húgomék vízfestékeit meg ecseteit, aztán néztem a falat. Meg az ecseteket. Mert az általános iskolai rajzkészletben nem igen van olyan ecset, amivel érdemes lenne nekiállni kb. 2.5 m festésének. Tehát gondolkodtam és gondolkodtam, aztán bedobtam a festéket egy kis tál vízbe, és megfestettem a hajat egy mosogatószivaccsal. A szemeket pedig megrajzoltam ceruzával. És mielőtt bárki félreértené, a csajszi éppen kacsint :-)

(1987. vagy '88.)