Akkor hát legyen Genf! 2013. április 22-24.

Karácsonyra belendültek a vásárlóim, és kerestem végre egy kis pénzt is, már nem csak hobbiból "bőröztem". Nekem a fa alá egy tavaszi Római repülőjegy került a Főnöktől (végre megint kettesben), gondoltam most az életben először én is elviszem valahova születésnapjára. "Elvittem" már máskor is persze, csak azt mindig ő fizette :-)...  Leültem a gép elé, és úgy döntöttem, amelyik repülőjegy a legolcsóbb lesz 20 percen (és persze Európán) belül, oda megyünk. A már kipipált városok után fejhosszal nyert Genf, gyorsan meg is vettem a jegyeket, és boldogan dörzsölgettem a kezem: ez még csak  a pénzem felét vitte el, a többi elég lesz a szállásra, és négy hónap alatt még összerakosgatom a költőpénzt is. Nagyon elégedett voltam magammal, gondoltam a "nehezén" már túl vagyok, szállást kell csak keresni, aztán készítgetem az utitervet. Éjjel alig tudtam aludni, folyton a nagy meglepi járt az eszemben.

Másnap volt egy kis időm, gondoltam először letudom a szállást, utána már tudok tervezgetni, mennyi költőpénz kell még. Az első találatoknál még mosolyogtam, milyen hülyék ezek, ilyen elszállt árakat! No sebaj, keresek angolul is, és főleg kiadó szobát. Aztán egyre inkább kezdett görcsbe rándulni a gyomrom, és már nem is voltam olyan elégedett, indult a pánikhangulat! Nem találtam még egy nyomorúságos szobát sem elfogadható áron, a 60 ezres simán átlagár volt! Nekem kb. ennyim volt az egész utazásra, sőt, ekkor még ennyi sem! Két napi keresgélés után jött a sokkos állapot! Gyors agytorna: összeszedni minden svájci ismerettséget! Felhívtam anyámat, kérdezzen már rá a Gyurira, ő Lausanne-ban él, hátha van valami jó ötlete. Kértem segítséget a parókián, lévén svájci testvérgyülekezetünk, hátha... Nyavajogtam egy sort a nénikémnek, segítene-e a fia német nyelven is keresgélni.... és mindenki, aki még eszembe jutott. Az eredmény mindenhol ugyan az volt: bizony, bizony, az egyik legdrágább várost sikerült kiválasztanom! Mit is gondoltam én??? Az ENSZ székhelye, a világ egyik leggazdagabb országa... Napokon át keresgéltem és keresgéltem, a gyomrom görcsben, és már egyáltalán nem feküdtem le olyan elégedetten, lassan nem is tudtam másra gondolni. Szép kis ajándék lesz! Odamegyünk, a Főnök meg fizetheti a szállást... Nem is keveset! Ezt hogy adagoljam be??? Nézegettem az április végi genfi éjszakai átlaghőmérsékletet, parkban-alvásra nem volt túl bíztató...
Teltek a hetek, és a Főnök megjegyezte, lassan keresgélhetnék már római szállást, annyira jó idő még nem lesz márciusban, hogy parkban aludjunk. Hehehe... Szegény nem nagyon értette, mi van velem, hogy ennyire nem foglalkozom a "nagy utazással" :-). Szóval egy este ismét gép elé ültem, gondoltam, legalább Róma legyen már biztos. És akkor hirtelen felbukkant egy spanyol oldal, amivel eddig még sosem találkoztam, ahol minden város legolcsóbb szállásai gyűjtötték össze (Budgetplaces.com).  Roppant olcsó szállást találtam Róma központjában, 5 perc sétára a Colosseumtól, ezen fellelkesülve rákerestem Genfre is. Mivel a család közben itt jött-ment, a Főnök is néha idejött megtekinteni az eredményt, próbáltam "titkosan" keresgélni. Itt is elég lehangoló volt az eredmény, a várostól távolt találtam elfogadható árakat, aztán egyszer csak végre felbukkant egy panzió a reptér mellett. Gyorsan megnéztem a térképen, okés, ez közel van, le is foglaltam., 96 euró volt kettőnknek 2 éjszakára, ami a többihez képest nagyon, de nagyon olcsó volt.  A honlapon azt írták, minimális előleget kell átutalni, a többi érkezéskor fizetendő. Leesett a nagy kő, ennyi még volt a kártyámon, mire elérkezik az indulás napja, meglesz a szükséges összeg. Ismét kézdörzsölgetés, ismét nyugodt éjszaka. Még egy titkos könyvtárat is csináltam, ahova elmentettem mindent, mert kinyomtatni nem mertem ebben a túrkálós családban.
Másnap Pozsonyi városnézés volt a program, épp egy kávézóban üldögéltük, amikor csipogott a telefonom, értesítést kaptam, hogy levonták a kártyámról a szállások árát, a maradék pénzem 0 Ft! Ki kellett mennem az utcára, mert úgy éreztem, azonnal rosszul leszek! Rekord hideg januári nap volt, de csak lassan hűlt le a fejem. Nehezen tudtam uralkodni magamon, hogy ne sírjak, egész nap ezen kattogott az agyam!
Éjjel alig vártam, hogy a Főnök elaludjon, és megnézhessem az egyenlegem. Nem volt megnyugtató! Hirtelen kigúvadt a szemem, a szívemhez kaptam, és ismét jött a sokkos állapot! Percek teltek el, mire azt is leesett, hogy azért a genfi szállás is okés, viszont tényleg egy fillérem nem maradt. Hirtelen elbizonytalanodtam, hogy akkor most mi is van??? Valami kamu oldalon foglaltam szállást, és egyszerűen csak lenyúlták a lóvét? Visszaigazolás semmi... Próbáltam türelemre inteni magam, várok egy napot legalább a visszaigazolásra. Nehezen ment, de erőt vettem magamon.
Másnap semmi, hát írtam a római szállásra egy levelet, hogy akkor most mi is van? Kértem persze hivatalos fordítói ellenőrzést is (mindig jól jönnek a jó kapcsolatok :-), nehogy hülyeséget írjak. Válaszoltak is, hogy ne izguljak, az előleget befizettem, a többit érkezéskor kell... Okés, de akkor miért van zárolva? Elmentem a bankba, ott is azt mondták, mit parázok, csak zárolták (vagyis nem használhatom!), majd lesz valahogy... A gondom igazán az volt, hogy ha a Főnök ideadja a római pénzt, feltöltöm a kártyára, és a genfire is zárolják, akkor mi a francot csinálok??? Ott állunk majd Rómában, és nem tudom a kártyát használni, és mit mondok neki, miért nem? Persze vésztartalék mindig van, már anyám meg a nagymama is nevettek rajtam, mindketten felajánlották, hogy kölcsönöznek nekem, de az meg nem kell, mert akkor már nem is az igazi! És egyébként is, már épp eleget szponzoráltak életem során, a pofámról lesült volna a bőr, hogy ők spórolgatnak azért, mert én Genfbe akarok utazni!

Hogy eltereljem kicsit valamivel a figyelmem, gondoltam megnézem addig alaposabban ezt a genfi szállást, mitől is volt ez ilyen túl olcsó. Néztem, néztem, és nem hittem a szememnek! A panzió Franciaországban van!!! Mi van???? Csak az a vékonyka piros határvonal kerülte el a figyelmem... Infarktus-közeli állapot! Aznap rekord mennyiséget dohányoztam. Akkor már arra gondoltam, tényleg remek ötleteim vannak időnként, és ezzel a mostani "hűbelebalázzsal" simán kinyírom magam, mielőtt még bárhova utaznánk.... Nagyon nem tudtam tisztán gondolkodni, sőt gondolkodni sem! Tessék-lássék végeztem itthon minden munkát, és nem tudtam másra gondolni,  mint hogy ez életem egyik leghülyébb ötlete volt, pedig volt már pár, amiről azt hittem, nem lehet űberelni! 

Sűrű negyedév volt, februárban elmentünk még pár napot Gyűrűfűre ismét, de valahogy nekem nem nagyon ment a lazítás... 

Március elején végre összeszedtem magam, és elkezdtem a római listát. Összeírtam a látnivalókat, megterveztem a napokat. És végre rászántam magam, hogy visszatérjek a Genf-témához :-). Már úgy is épp kezdtem megnyugodni, kellett megint valami adrenalin-löket... Nos, már az első lépéseknél azt gondoltam, ez csak valami szívatás lehet, és most már direkt csak engem akar mindenki bosszantani. Genf területe: 15.86 m2... Persze...! Budapest 525.14... Hahaha... Egy világváros, és kisebb, mint egy pesti kerület.... És lám-lám, mindenhol ezt találtam! Kellett már végre valami jó hír is, nézegettem a tömegközlekedést, látnivalókat, és rájöttem, hogy három nap alatt kényelmesen körbesétáljuk akár többször is az egész várost! Elkészítettem a látnivaló-listát, és megnéztem, hogy jutunk el a reptértől a szállásig, majd onnan a városba. Nos, ezen kicsit megint elbizonytalanodtam, a taxi nem túl olcsó, tömegközlekedésre nem volt semmiféle javaslat... De gyalog csak kb. 20 perc, bár azt nem értettem, egy autópálya-szerű úton hogy fogunk gyalogolni... Úgy döntöttem, ezzel már nem foglalkozom, majd ott meglátjuk! 

Végre eljött a Róma-idő, nagyon jól sikerült utazás volt, a pénz is rendben, megnyugodtam.

Április közepe volt, már alig egy hét indulásig, ideje volt, hogy szóljak a Főnöknek, vegyen ki három nap szabit. Már megszerveztem a gyerekfelvigyázást, az ügyeletet az üzletben, a reptérre jutást, minden sínen volt.  Mondanom sem kell, ez a hét volt a legnehezebb! Folyamatos beugrató kérdések, nyomozás, enyhe zsarolás.... de ellenálltam, és nem mondtam semmit, csak hogy kell az a három nap szabi. "De mit csomagoljak? Utcai ruhát? Fürdőruhát? Túrabakancsot?" - ezeken nagyon jól szórakoztam. Persze poggyászjegyet nem vettem, az szerintem aránytalanul drága, és felesleges is ennyi időre... És senki sem szólta el magát, pedig akkor már a környezetünkben mindenki tudta, mi lesz a meglepi! (Egyszer régebben felébresztettem a Bebit, és ezek voltak az első mondatai: "Szia Anya! Boldog szülinapot! Képzeld ma jó napom lesz, kapok egy mosogatógépet! - szóval neki többször is elmondtam, hogy ez most nagyon titkos!)

Tehát eljött az indulás, mondtam, reggel 8-ra anyukájáéknál kell lennünk. Felakadt a szeme, vicces volt! Ott már várt minket a Sógor, becuccoltunk a taxiba. Útközben a vicces kérdések, pl. hogy Gyálon töltünk-e három napot... Aztán a reptéren a Sógor elköszönt, a Főnök meg csodálkozva kérdezte, hogy akkor most ketten megyünk valahova, és repülővel??? Út közben arra számított, ezek szerint négyesben megyünk valahova, a Nővérét felvesszük valahol... Mondtam, amíg elszívom ezt a cigit, annyi infót megosztok, hogy megyünk egy konkrét város megnézni, de egy másik országban lesz a szállásunk. Ezt nem nagyon hitte, szóval jött, hogy akkor keresse már meg, hol kell becsekkolni Genfbe. Nohát ilyen meglepődést még nem láttam rajta! De komolyan megérte a négy hónap idegeskedést!!! Hova??? Az Svájc? És akkor hol van a szállás??? 

Hát így indultunk neki.... Még vettem egy Genf térképet a reptéren, mert azt nem sikerült addig egy használhatót beszerezni itthon...

Mivel az utolsó pillanatig sem sikerült kinyomoznom, hogy jutunk el a szálláshoz, a reptéren találomra felszálltuk egy buszra, ami abba az irányba indult. A második megállónál leszálltunk, mert onnan a busz másfelé ment már, átsétáltunk a túloldalra, és ott láttuk a táblán, hogy a reptértől is közvetlen járat van Ferney-Voltaire-be... Számomra érthetetlen, ezt miért nem írta az útvonaltervező, hiszen a panzió kapujában tudtunk leszállni! Szerettük volna leadni a csomagot, de túl macerás lett volna, a szobát elfoglalni még nem lehetett délelőtt, a cuccot egy másik épületben lehetett széfbe helyezni, de ha csak este megyünk vissza, akkor gondnok, kulcs... stb. Mivel tényleg csak kis kézipoggyász volt, ezzel vágtunk neki a városnak. Közvetlen buszjárat vitt Genf központjába kb. 10-15 perc alatt az ENSZ székháznál lehettünk.

Az első, amit felkerestünk a Jardine Botanique volt. Egyik ámulatból a másikba estünk, pihenésképp pedig beültünk egy cappuccinora a kávézóba. Nem mellesleg egyúttal elkezdtünk belekóstolni a svájci árakba is... 

Magáról a botanikus kertről szuperlatívuszokban lehetne beszélni, iszonyatos mennyiséget fényképeztem (szokás szerint), szóval talán a képek többet "mondanak".

                                               

                            

   

  

 A Genfi tó mellett sétány visz végig, így lehet bejutni a városközpontba. Már órák óta Genfben voltunk, és az itthoni képek és olvasmányok alapján nem értettem, hogy nem látjuk még mindig a Jet d'Eau-t.. Ismét elbizonytalanodtam.

Már a Brunswick monumentnél jártunk, és éppen a házak felé vettük az irányt, amikor valamiért még hátrafordultam, és OTT VOLT!

Monument Brunswick

Csak rángattam a Főnököt, hogy NÉZDNÉZDNÉZD!!! Mivel ő nem készült Genfből, csak szkeptikusan mosolygott, amikor meséltem neki, hogy valami szökőkútféle a tó közepén, és látnunk kéne, mert valami 140 m magasra lövell! Még bámultuk egy darabig "hú! apám!"-nézéssel, aztán csak továbbindultunk egyet sörözni. Találtunk egy utcácskát, ahol a szexshop-ok mindenféle arab és egyéb nációjú gyorsbüfékkel váltakoztak. Megvolt a másnapi ebédelős helyünk! Sétáltunk még a városban, nézegettük a házakat, a forgalmat, a kirakatokat, de mikor besötétedett, már fáradtak is voltunk, elindultunk vissza a szállásra.

Ariana múzeum

Kicsi, de hangulatos és tiszta szobánk volt, egy apró fürdőszobával. Ahhoz képest, hogy közvetlen a reptér mellett voltunk, semmit nem hallottunk a gépekből, szóval nagyon jót aludtunk.

 
 

  
 Másnap célirányosan indultunk a városnézésnek. Bebuszoztunk a központba, Azt terveztük, ha tudunk, bérelünk bringát, de ez nem sikerült... Kényelmesen iszogattunk egy reggeli kávét, ettünk hozzá egy péksütit, kicsit barangoltunk és néztük a genfi hétköznap reggelt. Szikrázó napsütés, elegáns, mosolygós emberek, jóléti társadalom hangulat... Az központi pályaudvarnál feltankoltunk egy kis útravalóval. Még mindig nem tértem magamhoz az áraktól, egy péksüti kb. 1200 Ft volt... Igaz, nagyon finom és laktató, de hát azért mégis... Visszasétáltunk a tóhoz, körbejártuk a Jardin Anglais-t, és egy padon ülve csodáltuk a tavat és a Jet d'Eau-t,      

 majszolgattuk a sajtos-spenótos tízórainkat, amikor vendégeink érkeztek...  

Miután a családot is jóllakattuk, elindultunk a Szent Péter Katedrálishoz, majd megnéztük a Reformátorok falát (Monument de la Reformation), itt ismét kávéztunk, söröztünk a parkban, körbesétáltuk a negyedet, néha hosszasan elméláztunk egy-egy helyet, hogy no lám, így is lehet???  (Kép lent: a hatalmas park alatt mélygarázs található, lifttel lehet pl. megközelíteni a parkból... Itt láttuk a hatalmas ismertető táblát is, amin arról tájékoztatják a lakosságot, hogy itt egy újabb park épül! - igen, igen, nem irodaház, hanem még egy sokadik park!)

Ebédidőben a parkokban mindenhol "teltház" volt, a padokon, a lépcsőkön, a füvön rengeteg ember evett, ivott, beszélgetett. Velünk szemben egy padon nagyon elegáns kosztümben, aktatáskával egy hölgy levette a cipőjét, a pad alá tette, kényelmesen végigfeküdt a padon, és szundikált... De ez láthatóan természetes volt mindenfelé... 

Ahogy a folyó felé haladtunk, útbaejtettük Genf "műemlék-temetőjét", ahol több híres ember sírhelye található egy kicsi, hangulatos parkban a házak között. (Cimetiére de Plainpalais)

       

Aztán következett az újabb cél: a Rhone és az Arve találkozása. Itthon nem nagyon akartam a képek alapján megismerni a várost, igyekeztem szöveges tippek alapján tervezni, szóval amikor megláttam a Rhone-t igazi meglepetés ért! Nekem eddig a Vjosa volt, ami mindent vitt látványban (no jó, ezt még eddig nem is überelte más), és itt újra azt a folyószínt fényképezhettem, amihez igazán nem kell fotoshop :-)! Ahol pedig a két folyó találkozik, az sem volt hétköznapi látvány! 

Rhone

Arve

                              

Itt is végig egy parti sétányon mehettünk (Sentier des Saules), mindenhol emberek ücsörögtek, nézelődtek, beszélgettek, élvezték a napsütést. Van egy hangulata a városnak, az már biztos! 

Kényelmesen sétáltunk csak egész nap, és még mindig rengeteg időnk volt, visszasétáltunk a Rhone mellett a Rousseau szigethez, megebédeltünk az előző nap felfedezett helyen, és úgy döntöttünk kivillamosozunk Carouge-ba. Megérte, nagyon hangulatos városrészben barangoltunk!

  

Ismét a tóhoz tértünk vissza (hova máshova, ebben a hatalmas városban? :-)), és még mindig világos volt, hát célba vettük a másik partoldalt is. Innen a sétányról (Prom. du Lac) be lehet menni a Jet d'Eau-höz, sőt, kicsit még tovább is egy keskeny töltésen. A városból szinte mindenhonnan látható a vízoszlop teteje, de ott állni a tövében így is meglepő élmény! 

Innen továbbmentünk, némi izgalommal, hogy még naplemente előtt belefér egy kis Parc de la Grange... Nos, "mákunk" volt! Épp eljutottunk kb. a feléig, amikor jöttek a parkőrök, és udvariasan felszólítottak mindenkit, hogy hagyja el a parkot, a kapukat bezárják éjszakára. Nem túl sietősen indultunk visszafelé, amikor az első kaput találtuk zárva, még nem aggódtunk. Aztán már a másodikat, majd a harmadikat is... Akkor kicsit sietősebbre fogtuk a lépést, és még mielőtt végképp kétségbe estünk volna, végre megtaláltuk az utolsó nyitott kaput, de utánunk már jöttek is az őrök, és azt is bezárták. Csak így visszatekintve találom viccesnek, hogy talán nem is kellett volna annyit idegeskednem a szállás miatt....

Mire visszaértünk a buszunkhoz, már nem sok mehetnék marad a lábamban! Azért még kerestünk Ferney-Voltaire-ben egy közértet, vettünk vacsit és innivalót, sétáltunk kicsit, úgy mentünk vissza a panzióba.

Utolsó nap már csak a délelőttünk volt, úgy döntöttünk, veszünk egy kis ízelítőt Franciaországból is, és Ferney-Voltaire-ben töltük el a fennmaradó időt. Nos, mint a filmeken! Körbejártuk a várost, megcsodáltunk (persze csak az utcáról) egy magánkastélyt, mellette legelővel, tehenekkel, havas hegycsúcsokkal, végigsétáltunk a piacon, aztán indulás a repülőtér. 

Tíz perc alatt ott voltunk a busszal, bár jegyet venni már nem tudtunk, mert nem maradt annyi aprónk... Gondoltuk veszünk egy kis svájci csokit az itthoniaknak, persze a reptéren levő szupermarketben nagyrészt szlovák és osztrák csokik voltak :-), szóval inkább körülnéztünk a reptér kis üzleteiben, és itt vásároltunk, ahol voltak spéci svájci üzletek. 

Hazafelé ablak mellé tudtam ülni, szájtátva bámultam a havas hegyeket, mélykék tengerszemeket és a beléjük ömlő hegyi folyókat, aztán a Balatont, majd nem soká már az otthonunkat keresgéltük madártávlatból. 

A repülőn a Főnök azt mondta, nem tudja, mi tudná ezt a látványt még felülírni :-) - szóval tetszett az ajándék!

Összességében a tapasztalat a városnézésről: nagyon, de nagyon jó volt! Tökéletes, óramű pontosságú tömegközlekedés, tiszta, rendezett város, ahol a modern épületek valahogy összhangban vannak a múlt emlékeivel. Park,virágok, hatalmas fák mindenhol! Az emberek kedvesek, barátságosak, segítőkészek. Bár az átlag nagyon elegáns, minket sem "néztek ki" a hétköznapi úti ruhánkban. Jellemzően nem beszélnek angolul, de ez sosem okozott gondot, mindenhol megértették mit akarunk, mert meg akarták érteni. Ha ránéztem valakire az utcán, az azonnal mosolygott és köszönt, vagy legalább bólintott egyet. Bár a város tényleg "aprócska", de látnivaló van bőven, és külön jó, hogy rohanás nélkül, kényelmesen bejárható! Annyira szép az egész, hogy az már-már giccses. Jó volt itt lenni!

Szállás: Hotel Stars Geneve Aéroport , Ferney Voltaire (96 euró 2 fő, 2 éjszaka)