Kényes kérdés ez a Jézuska-dolog karácsony környékén... Van az a pár év, amíg az ember mindenképp el akarja hinni, hogy ő hozza az ajándékot, és ha elég jók leszünk, megkapjuk, amit kérünk - ha nem, akkor meg jöhet a régi vicc: "Anyád túsz, ide a biciklit!". No mindenesetre én csak egy karórára vágyom évek óta, de a fa alá római utazás került.
Római jegy szinte mindig van akciósan valamelyik fapadosnál, most is itt kerestem. A legjobb feltételeket éppen a Ryanair kínálta, és addig sakkoztam az időpontokkal, hogy egész jól sikerült foglalni. Márc. 21-én indulás 19:50-kor, visszaút 25-én 22:00-kor. Így négy teljes napunk van, ennyi alatt már csak bebarangoljuk a templomok városát ... vagy a szerelmesekét? - nézőpont kérdése :-). Szállást a budgetplaces oldalon foglaltam, amit már a genfi utazásnál http://tastara.blogspot.hu/2013/12/akkor-hat-legyen-genf.html ecsetelgettem. Ahhoz képest, amennyire aggódtam, mennyiért, hol és milyen szállást találunk Rómában, ez jó választás volt! Négy éjszakára 160 eurót fizettünk. Igaz, ez csak egy szoba volt közös fürdőszobával, de tiszta volt, csendes, alvásra megfelelt, és öt perc sétára laktunk a Colosseumtól, szóval központi helyen. (Poliziano Inn, Via Poliziano)
Kis közjáték volt Ferihegyen, amikor bementünk az egyik "trafikba", a Főnök letett egy doboz Tic-Tac-ot a pultra és egy kétezres, ezerig adtak vissza. Mindeddig nem szólaltunk meg, az eladók nem nagyon reagáltak egyébként sem a köszönésre... Amikor megemlítette, hogy kétezrest adott, szó nélkül kitették a maradék visszajárót, se bocs, se semmi...
Este fél 11 körül szállt le a repülőnk, sorban álltunk a buszhoz, amit a neten már itthon kinéztem (Contral bus). Némi ácsorgás, kérdezősködés után kiderült, jobb, ha arra nem várunk közel egy órát, van központi járat a Terminihez, onnan nekünk egy megálló metróval a szállás. (Bus Shuttle 4 euró/fő). A szálláson várrtak minket, kaptunk kulcsokat, Róma térképet, törölközőt, a számlát és jóccakát!
Ébredéskor hallottam, hogy éppen bemegy valaki a fürdőbe, gondoltam csak nem pisilek be, míg végez, aki bent van. Vártam egy kicsit, aztán még egy kicsit, és még egy kicsit.... aztán úgy döntöttem, bekopogok, amikor már a hajszárító is negyed órája működött. Vicces volt a lány, amikor kijött, szabadkozott egy darabig, hogy nem hallotta, hogy a másik szobában is vannak már vendégek, akkor nem foglalta volna le egy órára... stb., lényeg, hogy besurrantam pár percre, aztán visszamehetett. (Következő reggeleken már kicsit rugalmasabban ment a dolog. A szomszéd szobában négy lány volt, de egész jól be tudtuk osztani a fürdőhasználatot.) Míg a Főnök is sorra kerülhetett a fürdőben, én lementem az utcánkban lévő kávézóba, csak úgy "olaszosan" ... Tetszik nekem nagyon ez a reggeli kávézós hangulat! Szépen köszöntem egy bongiorno-t, mire egy hosszú, pörgős olasz mondat volt a válasz... Parlo perfettamente italiano :-) - legalább is tökéletesen köszönök! Hamar kiderült, hogy én nem beszélek olaszul, a kávézóban senki nem beszél angolul (magyarul végképp), szóval az már nem derült ki, hogy én sem beszélek olyan tökéletesen angolul.... sem. Gondoltam, kedveskedek egy kicsit, és megpróbálok olaszul rendelni - pont azt kaptam, amit kértem, tehát azt is hihetnénk, hogy 20 szónál többet tudok olaszul :-).mindenki nagyon barátságos és mosolygós lett, szóval végül jól sikerült! Kértem egy kicsi sütit (olaszosan mutogatva), meg egy cafélattét (nehezen megtanulható szó), és élveztem az otthonos légkört. Többen kérdezték honnan jöttem, hogy tetszik Róma, érezzem jól magam... stb . Persze dohányozni itt is az utcán lehetett...
Reggel úgy terveztük, ma light-os napot tartunk, csatangolunk céltalanul, csak úgy feltérképezzük a várost, és aztán majd a következő napokat töltjük a betervezett látnivalókkal. Elsétáltunk a közeli parkba (Plazza Vittorio Emanuelle II.), ami kb. két perc séta volt a szállásunktól, vettünk a közértben reggelit, és egy padon ücsörögve reggeliztünk, aztán beültünk egy kávézóba, majd nekivágtunk a városnak.
Még délelőtt beruháztam egy napszemüvegre, mert hülye ötlet volt otthon hagyni. Csak hunyorogni tudtam, annyira sütött a nap. Mindenhol vannak az utcán néger árusok, 30-ról elég gyorsan lement az ára 5 euróra, ennyit már igazán megért :-). Reggel elindultunk jó rétegesen felöltözve, napközben meg cipelhettük a pulcsit, kabátot, olyan melegen sütött a nap.Mikor itthon tervezgettem a programot, elég kérdőjeles volt, hogy a millió látnivaló mellett belefér-e vatikáni látogatás. Szóval a "véletlen" csatangolás a mai napon célirányosan arra vezetett... Hátha... Legalább egy kicsit...
Szóval a Domus Areatól a Palatinot megkerülve, végig a Circo Maximo mellett eljutottunk a Tiberis szigetig, majd a Trastevere negyedben csatangoltunk. Itt tartottunk egy kis pihenőt, sörözés, fagyizás, kávézás egy frankó kis teraszon, aztán betértünk a Santa Maria Trasteverebe.
A via Garibaldin felfelé tartva láttuk meg a Fonte Acqua Paolát. Míg a Trevi kútnál iszonyatos tömeg nyomorog állandóan, itt rajtunk kívül egy család nézelődött.
Kb. 20 kilométert gyalogoltunk ma, ami nem is tűnik vészesen soknak, de én estére kipurcantam (Pedig még buszoztunk is! Viszont dícséret illeti az új cipőmet, amit nem kellett "betörni", így is kényelmes volt egész nap!
Római négy napról beszámolót írni hosszas, és szinte lehetetlen feladat! Felsorolni a látnivalókat - ugyan minek? Bennem is inkább a benyomások maradtak meg a rengeteg vizuális élmény mellett, a város hangulata, az illatok, a növények, és gyakran a tömeg. A Vatikánban, a Spanyol lépcsőnél, a Trevi-kútnál, a Colosseumban és a Fórum Romanumon már így tavasszal is rengetegen voltak. Kora reggelenként azonban nagyon hangulatos a város utcácskáin, a tereken sétálni a munkába siető emberek között. Éjszakánként is vannak "népszerű" helyek, és kevésbé látogatottak, ennek is megvan a maga hangulata.
Következő reggel megvettük a RomaPasst, ezzel három látnivaló és három napig a tömegközlekedés ingyenes. Nos, mi maradéktalanul kihasználtuk a lehetőségeket! (Mi a Colosseum+Palatino+Forum Romanum (egy belépő), Augustus mauzoleuma és Dioclezianus Termáira használtuk ki az ingyenes belépést. A mauzoleumba - méretéhez képest - meglepően drága volt a jegy, az Angyalvárba viszont 7 euro volt, ezért ezt választottuk.)
Bejártunk megszámlálhatatlan mennyiségű templomot, régi romokat, parkokat, szökőkutak tömkelegét csodáltuk meg, és kényesmesen bebarangoltuk Rómát. Ami a listámon szerepelt, minden látnivalót kipipáltunk, de még így is belefért, hogy ücsörögjünk, kényelmesen egy-egy napsütötte padon vagy lépcsőn, kávézzunk, beüljünk éttermekbe. A szállásunkon kapott várostérkép nagyon hasznos volt, a RomaPassban lévő ugyan sokkal szebb, de túl apróbetűs, és nem is tüntettek fel benne annyi látnivalót.
Így visszatekintve a négy nap nagyon "tömény" utazás volt, már nem tudnám felidézni pontosan, mikor, hol jártunk, csak benyomások maradtak meg. A Colosseumot, Forum Romanumot, Palatinust megnézni szerintem elég egyszer az életben, ha még egyszer visszatérnék Rómába, ezt már kihagynám. Többet töltenék azonban a parkokkal, és talán már a Vatikán kertjei és a Sixtus kápolna is beleférne... Amit mindig megnéznék újra és újra, azok Mózes és a Piéta, vagy a Garibaldi domb platánjai minden évszakban! Őrületes mennyiségű ókori és középkori történelmi emlék, nekem igazi Kánaán volt! Mindig Michelangelo rajongó voltam, az azért meglepett, hogy Róma mennyire viseli magán a keze nyomát!
Templomok, bazilikák, kolostorok... Hát... Megszámlálhatatlan mennyiségben. És némelyik igazi meglepetést rejteget! Van, amelyik kívülről is igen impozáns, de pl. amikor Michelangelo Mózesét kerestük, a S. Pietro in Vincolit látva erősen elbizonytalanodtam. Lehetetlen, hogy egy ilyen jelentéktelen, eldugott kis izében legyen! És lőn! Az igazi döbbenet azonban a Santa Maria degli Angeli volt az, ahol igazán tátva maradt a szám! Kívülről ugyan monumentálisnak tűnik, de semmi csicsa, csak nagy barna kőtömb az egész. Aztán belépsz, és olyan "Szezám tárulj" az egész, nekem a legszebb, leggazdagabb, leglátványosabb volt mind közül! (Természetesen a Szt. Péter Bazilika külön kategória.)
Ahhoz képest, hogy mennyit mentünk, mennyi mindent láttunk, hogy minden este úgy éreztem kőtömb van a lábam helyén, mégsem a rohanós emlék maradt, csak a "hosszú római séta".
Vettünk reggelit, útravalót közérben, beültünk néha kávéra, sörre, fagyiztunk, ettünk nepáli étteremben, pizzériában, kicsit elegánsabb (és persze drágább) étteremben, olasz gyorsbüfében - szóval kipróbáltunk sok mindent. Az egyetlen, ahol nem voltam elájulva a kajától, az a "kicsit elegánsabb" volt, ahol pedig nagyon, de nagyon el voltam ájulva, az az olasz gyorsbüfé! Ott olyan, de olyan pizzát ettem, hogy azóta is csorog a nyálam, ha rá gondolok! Pedig nem volt rajta semmi extra, csak valami sajt, gomba, bazsalikom, és tocsogott az olivaolajban, de mennyei volt! Vastag tészával, aminek az alját ropogósra sütötték. Ja, és arancinit is itt ettem életemben először! Valami elképesztően finom, azóta már itthon is elkészítettem. Ez volt az a büfé, ahova álmomban is visszatalálnék, és biztos felkeresném, ha újra Rómában járok. Persze itt ismét beleestem abba a hibába, amibe már életemben nem egyszer. Már kicsit éhesek voltunk, elmentünk előtte, aztán visszafordultunk, hogy megnézzük, mit is lehet egy ilyen helyen enni. Kb. azt vártam, amihez itthon is szokva vagyok, fagyasztott gyorsételek, teljesen egyforma ízzel. Bementünk, és nagy választék volt pizzákból, és néhány számomra teljesen ismeretlen dolog. Csak fanyalogtam, mert szeretek éttermekben ücsörögni, nem vagyok egy büfé-rajongó. Arancinit azért választottam, mert ránézésre el sem tudtam képzelni, mi az: édes, sós, savanyú... hát megér egy próbát. Pizzák közül ebben is csak a gomba volt vonzó, gondoltam, választok valami olyat, amihez még hasonlót sem ettem. Nem túl lelkesen kóstoltam bele, és akkor jött az igazi döbbenet! Én ilyen finomat még életemben nem ettem, sem előtte, sem azóta, pedig kóstoltam már néhányat! És a kávék Rómában! Ó anyám! Itthon csak nescafét iszom, de ott nem csak a kávék ízét imádtam, hanem a kávézók, és a kávézás hangulatát is! Ücsörögni egy teraszon, és nézni az embereket, a hétköznapok forgalmát, nem sietni, csak kényelmesen nézelődni és sziesztázni!
Aztán ott vannak a szökőkutak, szinte valamennyi műremek! Vagy az ivókutak lépten-nyomon, amire nagy szükség is van, főleg ha az ember egész nap szikrázó napsütésben gyalogol. Egyébként is nagyon turista-központú város, de az ivóvizekért külön piros pont jár!
Minden nap korán útra keltünk (ezért sincs igényünk szállodai ellátásra, hiszen csak fürödni és aludni mentünk vissza minden este), és éjszakáig jártuk a várost. Az első három napban "letudtuk" a nagyon kötelező látnivalókat, de még egy teljes nap állt előttünk, amit ismét jól kihasználtunk. Reggel összepakoltunk, és elvittük a Chiampino csomagmegőrzőjébe a cuccunkat, csak kis táskát tartottunk magunknál. Még erre a napra érvényes volt a tömegközlekedésre a kártyánk, és ma aztán igazán kihasználtuk! Amik eddig "kimaradtak", azok a város különböző pontjaira estek. Először a Porte Portese-hez mentünk, majd visszasétáltunk a S. Maria in Cosmedinig. Már jártunk itt, sosem láttam eddig tömeget, most több turista busz is állt itt, és rengeteg ember. Éppen ott volt a mi buszmegállónk is, gondoltam, megnézem már, mi a csudáért állnak sorba! És akkor láttam, hogy ott van a Bocca della Veritá... Hiányoltam ugyan, hogy pont azt nem láttuk még, de arra valamiért nem vettem a fáradságot, hogy megkeressem, hol van... A sort látva nekem az is elég volt, hogy megcsodáljam a rácsokon túlról, ez is kipipálva - így véletlen az utolsó napon.
Innen busszal, majd metróval Piazza del Poppolohoz metünk, ahol éppen a Berlusconi gyűlés utáni romeltakarítás folyt. Innen a Pincio lépcsőn felsétálva talán a legszebb kilátás nyílik Rómára! Sétáltunk a gyönyörű parkban, megcsodáltuk a vízórát, és sajnálkoztunk, hogy egy ilyen hatalmas parkot már nem tudunk körbejárni ennyi idő alatt, a Villa Borghesehez már el sem jutunk... Aztán egyszer csak ott álltunk egy kerékpárkölcsönző előtt! Hurrá! Kibéreltünk két bringát, és két óra alatt kényelmesen körbetekertünk.
Aztán ismét Róma másik vége: megnéztük a San Giovanni in Lateranot. Még mindig volt bőven szabadidőnk, csatangoltunk és visszamentünk a nepáliba enni.
Nem akartunk túl korán a reptéren lenni, minden időt kihasználtunk. A reptérre Atral bus-szal mentünk fejenként 1,2 euróért, felvettük a csomagot, és vártuk az indulást.
Aztán itthon jött a meglepetés! Március 25-e volt, és olyan hó Ferihegyen, hogy a gép nem tudott leszállni, jó sokat köröztünk... Aztán jó messze állt meg, döbbenetes volt a gépből kiszállva a sűrű hóesés, a hideg és a tomboló szél! Még a buszon is vacogott a fogunk. Elvileg 22:00-ra kellett volna érkeznünk, ehhez képest jóval később jöttünk. A taxikat azonnal lerohanták, hosszú sor állt a rendelésnél is, és a lent ácsorgó taxikra is lecsapott az élelmesebbje. Mi különösebben nem izgultunk, a kocsi Erzsébeten volt, nekünk a reptéri járattal sem volt gond odajutni, ami egyébként is pár perc múlva indult. Azzal már a buszon szembesültünk, hogy viszont csatlakozásunk az nincs, mert abból már az utolsó is elment! Okés, nem probléma, a garázsig úgy is eljutunk, onnan pár perccel később indul az éjszakai járat, ami minket szinte a kocsinál tesz le. Épp csak "elnéztük" ezt a buszt, egy másikra szálltunk fel, ami ellenkező irányba ment... A buszvezetővel még gyors eszmecserét folytattunk, hogyan is tovább, ő azt javasolta, menjünk el a Határ útig, onnan valamivel (ott már taxi is van) vissza Erzsébetre. Négy percünk volt, hogy visszaérjünk a garázshoz a "mi buszunkhoz". Leszálltunk és rohantunk visszafelé sípcsontig érő hóban, csomagokkal.... Aztán pár méterről integethettünk a távolodó busznak... Nos, akkor egy picikét azért elkeseredtem! Már meglehetősen fáztam, a cipőm beázott, fáradt voltam, szakadt a hó, és sehol egy teremtett lélek. Tanácstalanok voltunk, milyen irányba induljunk egyáltalán, és morbid volt, hogy egyetlen taxis társaság telefonszámát sem tudjuk! Még autók sem közlekedtek ezen a környéken, amikor egyszer csak a sűrű hóesésben feltűnt egy taxi szabadjelzője! Kiugrottunk az úttest közepére, hogy megállítsuk! A sofőr meglehetősen csodálkozott, hogy ott bukkannak fel utasok, ahol ő sem várná, azt mondta, már éppen hazafelé tartott, igazán nem számított már fuvarra! Nekünk azért nagyon jól jött! Aztán még letakarítottuk a havat a kocsiról, és a tervezett 1/2 12 helyett hajnali háromkor már itthon is voltunk.
Napokig nem volt rá időm, hogy letöltsem a képeket a gépről és a telefonról. Aztán rászántam magam, volt vagy 1500 kép megint... Semmi extra, én folyamatosan fényképezek, aztán majd itthon szelektálok. Már első nap kiderült, hogy a Bebétől kölcsönkért gépnek olyan kicsi az aksija, hogy max. 2 órát működik, de ott volt az "okos" telefon, azzal rengeteget tudtam fényképezni. Szóval leültem, hogy akkor most letöltöm a képeket. Mindig nehézségeket okozott nekem eddig is, vagy a bloototh nem működött rendesen, vagy a letöltő kábel vacakolt... Most ahhoz túl sok kép volt, hogy bloototh-szal foglalkozzak, gondoltam, végre megtanulom hogy is kell ezt a letöltő kábeles izét... Próbálkoztam, próbálkoztam, és csak nem ment! Egyszerre csak x mennyiséget lehetett, jelöljem ki! Okés, akkor most még szarakodhatok ezzel is! Elkezdtem kijelölgetni, és már legalább két órát töltöttem a semmivel, amikor megjelent a kérdés: Törli, biztosan? És IGEN! Olyan gyorsan történt, hogy hirtelen bennakadt a levegő, könnybelábadt a szemem, és lefejeltem az asztalt! Kész! Ez a probléma is megoldódott! A fényképezőhöz ezután már nem is nyúltam, megvártam Bebét, a maga 10 évével jobban ért hozzá nálam, legalább az a pár kép megmaradjon. Erről ennyit.
A római utazás ismét a tökéletes kategóriába került! Kösz Főnök!
